Hogyan tár fel a legmodernebb 3D-szkennelési technológia a da Vinci-glóbusz új titkait.
Egy tenyérnyi méretű, több mint 500 éves tárgy, amely két strucctojás héjából készült – és mégis a legmodernebb high-tech kutatások középpontjában áll: az 1504-ből származó da Vinci-glóbuszt világszerte először digitalizálták nagy pontosságú 3D-szkennelési technológiával. Ezt ipari 3D-mérőtechnikánk (ZEISS ScanBox) tette lehetővé. Egy izgalmas projekt, amely a médiában is nagy figyelmet keltett.
A kihívás
Hogyan lehet kutatni egy olyan tárgyat, amely egyedülálló, rendkívül törékeny és felbecsülhetetlen történelmi értékkel bír? Az 1504-ből származó da Vinci-glóbusz 11,2 centiméter átmérőjű, és 1:80 000 000 méretarányú. Két strucctojáshéjból készült. Minden érintés kockázattal jár, a hagyományos fényképezés fizikai korlátokba ütközik, és sok részlet a szabad szemmel nem látható.
A legfőbb kihívás ezért a következő volt:
Hogyan lehet a legfinomabb metszeteket, felületi struktúrákat és gyártási jellemzőket láthatóvá tenni anélkül, hogy a kulturális tárgyat veszélybe sodornánk?
A 1504-ből származó da Vinci-glóbusz
A da Vinci-glóbusz a világ legrégebbi glóbusza, amelyen először ábrázolták az Új Világot (Mundus Novus). Rendkívüli anyagválasztása, precíz térképészete és művészi metszetei évtizedek óta lenyűgözik a történészeket és a glóbuszkutatókat.
De sok kérdés nyitott maradt: Mennyire pontosak a kontinenshatárok? Milyen gyártási nyomok mutathatók ki? És hogyan sikerült több mint 500 évvel ezelőtt ilyen precízen összeilleszteni két törékeny strucctojáshéjat?
Miért nem elegendőek a hagyományos módszerek?
A fényképek képesek ábrázolni a formákat – de nem az érintési érzetet. Felületeket mutatnak, de nem adnak információt a mélységről. Különösen egy mikrométeres méretű metszetekkel rendelkező tárgy esetében ez a kétdimenziós megközelítés nem elegendő.
„Egy fénykép nem képes visszaadni egy tárgy tapintható szerkezetét – egy 3D-szkennelés viszont igen.”
A nyitott kérdések megválaszolásához ezért olyan módszerre volt szükség, amely érintésmentes, roncsolásmentes és egyúttal rendkívül pontos.
Ipari 3D-mérési technika egy történelmi egyedülálló darabhoz
A WESTCAM ehhez a rendkívüli feladathoz a legkorszerűbb optikai 3D-mérési technikát alkalmazta – egy olyan technológiát, amelyet általában az ipari minőségellenőrzés során használnak:
- ZEISS ScanBox 4105
- ATOS Q nagy teljesítményű 3D-szkenner 2×12 megapixeles kamerákkal
- Beolvasási felbontás: 0,029 mm
- Mérési pontosság: akár 0,003 mm
Ez a kombináció lehetővé teszi a mikrométeres tartományban lévő legfinomabb felületi struktúrák rögzítését – pontosan azt a részletességi szintet, amelyre a tudományos elemzéshez szükség van.
A szkenneléshez a földgömböt egy kifejezetten erre a célra kifejlesztett, 3D-nyomtatott rögzítőberendezésre rögzítették. Egy automatizált robot és egy forgóasztal-modul együttes működése biztosította, hogy a kényes felületet teljes egészében és egyenletesen lehessen rögzíteni – mechanikai terhelés nélkül.
A munkához egy fotogrammetrikus mérési módszert alkalmaztak, amely háromszögelésen és kötegblokk-kiegyenlítésen alapult, és amely lehetővé tette a komplex geometria teljes és rendkívül pontos felmérését.
Új betekintés a digitális pontosságnak köszönhetően
Az így kapott 3D-adatok olyan részleteket tártak fel, amelyek eddig rejtve maradtak:
- A két strucctojáshéj illesztési pontjának elhelyezkedése.
- Rendkívül finom gravírozási struktúrák, néhány mikrométer nagyságrendben
- A kontinenshatárok fenséges vonalai, köztük Dél-Amerika
- Finom gyártási nyomok, amelyekből következtetéseket lehet levonni a történelmi gyártási folyamatokról
A felmérést Prof. Dr. Stefaan Missinne, a nemzetközileg elismert földgömb-kutató és a Királyi Földrajzi Társaság tagja kísérte végig.
Ez a 3D-szkennelés olyan tudományos ismereteket tár fel, amelyek eddig rejtve maradtak.
A megoldás
Amikor a csúcstechnológiai kulturális örökséget megőrzik
A da Vinci-glóbusz világszerte elsőként elvégzett, rendkívül pontos 3D-felmérése jól szemlélteti, hogy a modern ipari technológia hogyan képes megoldani a kulturális örökség kutatásának legfontosabb kihívásait.
Ami látszólag megoldhatatlan problémaként indult – egy rendkívül törékeny tárgy láthatóvá tétele anélkül, hogy hozzáérnénk –, a high-tech, a precízió és a tudományos kíváncsiság ötvözésében találta meg a megoldását.
Egy olyan projekt, amely meggyőzően bizonyítja: a kutatás jövője gyakran a múltunk pontos digitalizálásában rejlik.
Itt található az ORF Tiol riportja
További sajtómegjelenések
Kérdései vannak a technológiával kapcsolatban? Szívesen segítünk!
